...elolvasása akár mellőzhető...
Történelmi legendák, mítoszok és téves megállapítások áradnak felénk szinte naponta a médiából, de akár a mindennapi –baráti– beszélgetésekből, sajnos néha még a tankönyvekből is.Nem tudatos hazugságok ezek, mert akik elfogadják és továbbadják, hisznek benne.Egyes tévhitek egyszerűen a régi, elavult ismeretanyag részét képezik, amelyeket a kutatások már régen megcáfoltak, de a köztudatba még nem sikerült beépülniük.
Mindannyian megtanulhattuk az iskolában, hogy a lerombolt Karthágó helyet a rómaiak sóval hintették be, ki ne hallott volna, hogy "… Magyarországnak valaha három tenger mosta a partjait…” és itt van a maratoni „futás” története is.
A történésznek, illetve esetemben a történelem iránt „vadul” érdeklődőnek azonban, néha fel kell vállalnia Don Quijote szerepét. Még akkor is, ha a „harc” nevetségesnek és reménytelennek is tűnik.
Azonban az ilyen embereket gyakran vádolják is. Gyakran vetik a „történész” szemére, hogy rombolják a nemzeti hagyományokat, mert megfosztják azoktól a nemzeti hősöktől, akiket tisztelhetnek. Csakhogy a hagyományokat kizárólag megbízhatóan igazolható ismeretekre építhetjük, a történelem valódi hőseinek pedig nem árthat, ha alaposabban megismerkedünk tevékenységükkel. Nagy Lajos király akkor is nagyhatalommá tette hazánkat, ha annak partjait nem mosták uralkodása alatt három tenger hullámai, s a Nándorfehérvári diadal pedig Dugovics Titusz „hőstette” nélkül is jelentős. Meglehet, történelmünk bizonyos lapjai alaposabb vizsgálat után nem tűnnek olyan ragyogónak, ahogy ezt korábban állították, más lapjairól viszont éppen a tárgyilagos történelmi kutatásoknak köszönhetően változik meg a véleményünk. A ,,deheroizálás'' vádja alaptalan azért is, mert a történészek nem azt állítják, hogy nincsenek ,,hőseink” hanem inkább azt, hogy mások a ,,hőseink'': A tisztelet nem feltétlenül azokat illeti meg, akiket korábban dicsőítettek.
Ezeken az oldalakon olyan tényekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket a történettudomány már régen megcáfolt, de ezek a cáfolatok mégsem terjedtek el szélesebb körben. Az egyszerűség kedvéért akadnak itt: téves adatok, felületes megállapítások, elavult kutatási eredmények, elsietett értelmezések, rosszindulatú híresztelések, megszépítő vagy befeketítő történelmi legendák, sőt, egyszerű pletykák is.
Tulajdonképpen jó dolog, hogy vannak történelmi tévhitek. Nem azért, mert így a történészek könyveket írhatnak ezek cáfolatára, inkább azért, mert puszta létük is arra utal, hogy van érdeklődés a történelem iránt. Az se baj, ha az emberek nem hisznek el mindent, amit az iskolai tankönyveikben olvastak − csak az a baj, ha mindent elhisznek, ami ellentétes azokkal. A legjobban annak örülnék, ha nekem sem hinnének el mindent, és ezért adott esetben végeznének egy kis kutatást azokban a témákban, amikkel ezeken a lapokon foglalkozok.